Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vége: tényleg búcsúzik a nép stadionja

2011.11.14

Vége: tényleg búcsúzik a nép stadionja

A Népstadiont 1953. augusztus 20-án adták át a magyar sportnak. Visszatekintünk az elmúlt 58 évre.

 

A 11.11.11.-es, mint mágikus dátum a Puskás Ferenc Stadion számára mindenképp sorszerű időpont. Ezen a napon játsszák ugyanis a legeslegutolsó válogatott mérkőzést a nemzet stadionjában. Volt ugyanis egy utolsó is, a finnek elleni Eb-selejtező.

Akkor azt hittük, nem hallhatjuk már a himnuszt a magyar labdarúgó-válogatott tiszteletére, de sajnos tévedtünk. Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, aki megannyi felejthetetlen meccset vívott a Népstadionban, 70 éves korában elhunyt, a szövetség pedig úgy döntött, a nemzeti tizenegy Liechenstein csapatát Székesfehérvár helyett a Puskás Stadionban fogadja.

Mick Jagger – Karol Wojtyla, Buzánszky Jenő, Michael Jackson, Zsíros Tibor – Kóbor János, Bono, David Beckham, Louis Armstrong, Puskás Ferenc, Freddie Mercury. Jó kis kezdőcsapatot állíthatnánk össze a Népstadionban valaha megfordult legendákból. Persze ez csak játék az idővel. Játék az elmúlt 58 év nagyjaival.

Olimpia – nagyot álmodtunk

Minden az olimpiával kezdődött. Igen, az első olimpiával. Már a 19. században felmerült egy nemzeti stadion felépítésének ötlete, és akkor sportdiplomáciailag is jól álltunk. Elvégre Kemény Ferenc a magyar olimpiai mozgalom (és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik) alapítója 1895-ben azt ajánlotta, legyen az első újkori olimpia hazánkban.

Athén pénzügyi nehézségekkel küzdött (van ez így...), veszélybe került tehát az első játékok megrendezése. A magyar kormány fél évvel az ötlet után válaszolt egy kiábrándító NEM-mel, majd a görögök is összeszedték magukat, miután egy mecénás, bizonyos Georgiosz Averof saját vagyonát ajánlotta fel a játékok költségvetésének konszolidálására. Az első olimpia tehát Athénban volt, a Millenium évére pedig Budapesten felépült a Millenáris versenypálya (a mai Thököly úton).

Nem adtuk fel, pályáztunk az 1920-as játékokra, és 1914. június 20-án a NOB párizsi kongresszusán állítólag mellettünk tették le a voksot, a 32 állam képviselőiből 21 minket támogatott Antwerpennel szemben. Korábban, 1911-ben a NOB budapesti háromnapos kongresszusán Coubertein báró állítólag informálisan nekünk adta az olimpia megrendezésének jogát. Hiába, jött a világháború, és kétszeresen lettünk vesztes állam, mellesleg nem hívtak meg minket az antwerpeni játékokra.

Az 1910-es évektől építészek tucatjai fogtak lázas tervezésbe. Összesen 53 terv készült a nemzeti stadion felépítésére 1913-tól 1951-53-ig (még az utolsó pillanatban is változtak a részletek). Hajós Alfréd az 1924-es szellemi olimpián az Ideális stadion című munkájával 2. díjat kapott építészet kategóriában, de mivel első díjat nem adtak ki, ő lett a győztes. Hajós megrögzött híve volt a beruházásnak, első és utolsó terve között 21 év telt el. A tervekben nem volt olyan szeglete Budapestnek, amely ne tűnt volna elő lehetséges helyszínként.

Az ötéves terv kirakatberuházása

Pénz azonban csak a II. világháború után, a kommunista rendszer kiépítésekor "jelentkezett", a politikai vezetés a sportsikereket használta fel hatalmának megszilárdítására. A Magyar Dolgozók Pártja megalakulása után egy hónappal már az első kapavágást is elrendelte, Tildy Zoltán köztársasági elnök végezte azt el.

Más is elgondokodtatta a vezetést: 1947-ben egy osztrák–magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, 250 ember zuhant le, végül nem halt meg senki, ahogy mondani szokták: a csodával határos módon.

Sportolók is bekapcsolódtak az építkezésbe

Nem volt zökkenőmentes az építkezés, volt, hogy anyaghiány, a nyersanyagok rossz minősége vagy a munkamenete erőltetett felgyorsítása okozott gondot. Az első ötéves terv egyik szimbolikus beruházása volt a Népstadion felépítése. 1951-ben felemelték a tervszámokat, így a befogadóképességet is megemelték 100 ezer főre (sőt, szó volt 135 ezer főről is). A törvényben rögzített új építészeti stílus (nevezzük szocreálnak) meg kellett, hogy jelenjen a stadionban, de az építészek, tervezők ezt sokszor figyelmen kívül hagyták, és makacsságukat a stadiont körülvevő szoborcsoportok, kiegészítő építmények ilyetén kialakításával ellensúlyozták.

Ifjabb Dávid Károly (ő volt a főnök, 1954-ben Kossuth-díjat kapott a Népstadionért), Borosnyay Pál, Fecskés Tibor és Harmos Zoltán nevéhez köthető a Népstadion végső formája.

Olyan hatalmas volt a munka, hogy önkénteseket szerveztek, és sportrajongók, sportolók is segítettek a stadion felépítésében - az Aranycsapat tagjai is. Eredetileg a felső karéj körbeölelte volna az egész középső lelátót, de végül ez nem valósult meg. A megépített felső tribünt 18 hatalmas betonpillér tartja, lelátója 30 méter magas, 50 méter széles és 328 méter hosszú.

A helyszínen 7 üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki.

A megnyitó
Ahhoz képest, hogy féltitokban ekkor is az olimpiában gondolkodott a magyar állam, az 1953. augusztus 20-i avatóünnepségre csak az utolsó pillanatban küldött meghívót a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori amerikai elnökének, Avery Brundage-nek.
Ő végül a sajtóteraszon ült, mert Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy levegőt szívni egy imperialista állam polgárával. A teljes politikai vezetés, a stadion tervezői, kivitelezői, valamint 154 sztahanovista munkás viszont ott volt a lelátón. Na, meg 80 ezer ember.
Hegyi Gyula sportállamtitkár mondott beszédet, kiemelve az MDP országépítő munkáját. Dávid Károly építész és Lachner Lajos, a Stadionépítő Vállalat igazgatója adta át a magyar sportolóknak a stadiont, hogy azután Csermák József kalapácsvető felvonja a nemzeti lobogót. Tízezer galambot eresztettek el, mármint madarat...
A látványos bemutatókat látva bizonyára libabőrös lett a nézősereg, mi csak azért, így utólag, mert érezzük a politikai üzenetet a megnyitón grandózus mivoltában. Először mintegy tízezer fiatal mutatott be csoportos tornagyakorlatot, majd több száz gyermek formált "A békéért harcolunk" jelszót a gyepen. A sportolók bemutatója után ötszáz népi táncos lépett pályára, majd újra egy formáció alakult ki: "Éljen a párt!"..
Volt ebédszünet is, tekintve hogy az egész ünnepség reggel fél kilenckor kezdődött. Délután a magyar atlétikai válogatott a norvégekkel küzdött, és aratott fölényes győzelmet (140,5-71,5), majd következett a legnagyobb esemény: délután 5 órakor a Budapest Honvéd-Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzés.
Bozsik József mondhatta el magáról azt: övé a Népstadion első gólja. A vége 3-2 lett, ide. Nem volt azonban vége, sötétedésig a magyar női kézilabda-válogatott egymás közötti nagypályás bemutatómeccse zárta az ünnepséget (7-3-ra nyert az A-csapat).

 

Újabb olimpiai kudarc, kosár-Eb

A Népstadion úttörő szerepet játszott (mi mást is játszott volna) már az első évben, ugyanis a modern eredményjelző tábla nemzetközileg is nagy feltűnést keltett. Az 1954-es magyar-angol (7-1) meccsen be is járta a világot az erről készült kép. Onnantól a világ minden stadionjában ilyet használtak.

 

Mivel kész volt a nemzeti stadion, újra pályázhattunk az olimpiára. Ezt meg is tettük 1955-ben az 1960-as játékokat szem előtt tartva. Detroit, Brüsszel, Lausanne, Mexikóváros, Róma és Tokió volt az ellenfél. 1955. június 15-én a NOB Olaszországot választotta.

Pedig kiváló főpróbát tartottunk, ugyanis 1955-ben a Népstadionban rendeztük meg a férfi kosárlabda-Európa-bajnokságot. Akkoriban elképzelhetetlen volt, és később évtizedekig is az, hogy egy kosármeccsen 30 ezer ember drukkoljon. Az alkalmi pályán mégis így történt, ráadásul a selejtezőkkel együtt a mieink kilenc meccset nyertek meg, és hódították el az aranyérmet.

A csapat tagjai voltak: Bánhegyi László, Bencze János, Bogár Pál, Cselkó Tibor, Czinkán Tibor, Dallos János, Greminger János, Hódy János, Hódy László, Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Tóth László, Zsíros Tibor, Szövetségi kapitány: Páder János.

1955-ből egy másik különleges sporteseményt is feljegyezhetünk, a kormánypáholy előtti alkalmi pályán rendezték meg a Magyarország-Chile tenisz Davis Kupa találkozót.

1959-ben átadták a Népstadion villanyvilágítását és a lelátókat is bővítették, ekkor 83 ezer volt a befogadóképessége, de a 60-as években az állóhelyeket megszüntették, így 76 ezerre csökkent.

Az újkori pofozgatások, Puskás Ferenc Stadion
Az enyészet. Azé lett volna a Népstadion már évekkel ezelőtt, ha nem történtek volna kisebb-nagyobb javítások az épületen. A 90-es években meg kellett erősíteni a felső karéjt, és megtörtént a sajtópáholy lefedése is (modern VIP-helyiségeket is kialakítottak), ekkor 69 368-ra változott a befogadóképesség.
Az 1998-as atlétikai Európa-bajnokságra a küzdőteret is modernizálták. 2000-ben hallgattak a jó szóra az illetékesek, és életveszélyesnek nyilvánították a felső karéjt. Innentől csak a legritkább esetben nyitották azt meg, például 2006. július 19-én Robbie Williams koncertjére (igaz, előtte 130 acélpánttal erősítették meg a karéjt).
2002. április 2-án aztán méltó nevet kapott a nemzet stadionja. Puskás Ferenc 75. születésnapja alkalmából a legendás labdarúgó nevét vette fel a létesítmény. Az ünnepségen jelen volt Alfredo Di Stefano és Emilio Butragueno, a Real Madrid két korábbi klasszisa is, természetesen a magyar legendákon kívül.
2005-ben a Debrecen a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-selejtező apropóján saját költségén 8200 széket szereltetett fel a felső karéj alsó, megerősített részére. Ekkor 35 928 ember élvezhette a mérkőzést az UEFA hivatalos adatai alapján.
2009-ben 5625 széket szereltek fel a statikailag megerősített középtribün két szélére, így 41 553-ra nőtt a kapacitás. 2010-ben járt le a felső tribünök statikai engedélye, így ma már csak maximum 28 300 drukker látogathatja a stadiont.


Zene nélkül mit érnénk mi, avagy Armstrongtól a Metallicáig

A Népstadion 1965. június 9-én világrekordot állított fel. Jazzkoncertre soha annyian nem zsúfolódtak össze, mint akkor Louis Armstrong és zenekara tiszteletére. Ma már fel is húzzuk szemöldökünket, vajon hogyan engedte a rendszer, hogy egy amerikai zseni töltse meg a nemzet stadionját.

Mindenesetre a Magyar Televízió is bőszen készült fogadására, két munkatárs elé is ment Brüsszelbe, később Vitray Tamás készített interjút a zenésszel. A feljegyzések szerint a zenekar a futballpálya közepén, egy emelvényen játszott, de Armstrong nem minden számban szerepelt, olykor egy fotelben pihent a színpad mögött. Markovics Ferenc fotográfus visszaemlékezése szerint egyszer a művész belenézett a kamerájába, kinyújtotta a nyelvét, majd mikor a fotós megnyomta a gombot, két biztonsági ember lerántotta, „Ne zavarjuk a művészt” címszóval.

Az is bizonyos, hogy Louis Arsmtrong a koncert után a Kispipa vendéglőbe sietett, hogy Seress Rezsőt hallgassa (nem tudjuk, mennyire volt szomorú a következő vasárnap).

 

A Queen a szocialista blokk országai közül Magyarországra látogatott először. 1986-ban töltötték meg a stadiont, és bár a Tavaszi szél vizet áraszt című dal felidézése adná magát, mi „csakazértsem” ezt idézzük fel.

 

A zenekar hatnapos magyarországi vendégeskedését jelentős médiafigyelem kísérte, és egy filmstáb rögzítette a zenekar minden rezdülését. Elkészült a Magic – Queen In Budapest című mozifilm is, amelynek világpremierjére 1986. december 12-én ismét Budapestre látogatott Brian May.

1988-ban aztán Peter Gabriel, Földes László Hobó, Sting, Tracy Chapman, Bruce Sprinsgteen, Bródy János és Youssou N’Dour egyszerre állt a Népstadion színpadán. Hogy miért? Nos, az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának 40. évfordulójára szervezett, öt világrészt átfogó turné harmadik koncertjét Budapesten rendezték szeptember 6-án. A népstadionbeli koncert védnökségét a Magyar ENSZ Társaság vállalata, a fővédnök Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt.

1990. szeptember 15-én kultikus koncertet adott az Illés, ráadásul 60 ezer ember előtt bemutatták Az István, a király című rockoperát is. Az AC/DC, a Metallica, a Guns N’Roses, a U2, a Rolling Stones és Jean Michel Jarre is megtöltötte a Népstadiont, nem különben az Omega, a Hungária. Előbbi szinte hazajárt a létesítménybe, többször is itt ünnepeltek Benkőék.

Michael Jackson már koncertje előtt ellátogatott Magyarországra. Saját szemével akarta látni, hol lép fel, felmérte a Népstadion adottságait 1996. július 22-én. Mivel a HIStory-turné elején járt, szerette volna kézben tartani a produkciót.

Már HIStory, azaz történelem: Michael Jackson 1996-ban

A sorozat első állomása Prágában, a második Budapesten volt. Érdekesség, hogy az 1996. szeptember 10-i koncertre (melyen DJ Bobo volt az „előzenekar”) többen csak egyszerűen bemásztak a kerítésen, jegy nélkül.

 

Az újkori időben Robbie Williams, a Rolling Stones és a Metallica újra, a Depeche Mode és George Michael használta ki a stadion adottságait.

Az egyéb kategória
Mi a közös János Pál pápában és Billy Grahamben? Egyrészt a vallás, másrészt, mindketten megtöltötték a Népstadiont. 1989. július 29-én negyedik alkalommal látogatott hazánkba a neves amerikai evangélista lelkész. Ha már itt járt, történelmet írt, ugyanis soha addig nem hirdetett még ekkora közönség előtt igét sem ő, sem más.
Karol Wojtyla több magyarországi látogatása közül 1991-ben lépett be az Istvánmezei úti létesítménybe, és ha már ott járt, állítólag elaludt az egyik irodában, annyira fáradt volt. A stadiont persze bérelni is lehetett, Jehova tanúi többször is több tízezer ember részvételével tartottak gyűléseket, a stadionon kívül pedig a kutyakiállítások résztvevői töltötték meg a területet.
Legendás történetek a legendás hétvégi programokon 1963-tól. Miről beszélünk? A Színész-Újságíró Rangadókról (SZÚR). Rendre telt házat hozott a korabeli showműsor, ahol a közélet jeles képviselői bohóckodtak egymással. Gobbi Hilda éppúgy részt vett rajta, mint Major Tamás, Hofi Géza, és a kor legnagyszerűbb sportemberei.
1966-ban és 1998-ban atlétikai Európa-bajnokságot rendeztek a Népstadionban, 1965-ben pedig Universiadét.

 

A Népstadion mindezek ellenére leginkább a labdarúgó-válogatott első számú otthonaként marad meg az emberek emlékezetében. Igaz ez még akkor is, ha egy időben a Ferencváros is ezt a létesítményt használta hazai mérkőzéseinek megrendezésére.

Az úgynevezett kettős rangadók által a budapesti csapatok duplamérkőzéseire zsúfolódtak össze 60-70-80 ezren a lelátókon, ilyen élményekben nekünk már nem lehet, nem is lehetett részünk.

A Népstadion közel 400 labdarúgó-mérkőzésnek adott otthont, legtöbbje válogatott találkozó volt. A már idézett 7-1-es győzelem mellett legyőztük itt a brazilokat éppúgy, mint a jugoszlávokat vagy a csehszlovákokat.


 

Persze az újkori magyar labdarúgás már csak kivételes esetekben vonzott annyi embert a stadionba, mint az 50-es, 60-as, 70-es években. Kivételek persze akadtak, gondoljunk az 1996-os BVSC-Ferencváros bajnokira, amelyen balhé tört ki (30 ezer ember ment ki a bajnokavatóra), az olaszok elleni 2-2-es barátságos mérkőzésre, vagy a Matthaus-érában vendégül látott brazilok, argentinok (és a Real Madrid) elleni mérkőzésekre.

Kevésbé hihető, de igaz, az utóbbi időkben jobban foglalkoztatták a stadiont, mint mondjuk 20 éve. A Debrecen kétszer is a Puskás Ferenc Stadionban fogadta a Bajnokok Ligája, valamint az Európa Liga főtábláján ellenfeleit. Igaz, játszott itt felejthetetlen meccset a Zalaegerszeg is (ki ne emlékezne Koplárovics Béla góljára a Manchester United ellen).

2011-ben már kétszer elbúcsúztattuk a legendás létesítményt. Először a Vasas-Ferencváros bajnokival, majd a finnek elleni Európa-bajnoki selejtezővel. Most harmadszor is a múltba tekintés kerül előtérbe, miközben a sport és azon belül a labdarúgás szerelmesei akaratlanul is megfogalmazzák álmaikat, vágyaikat az új, tervezett stadionnal kapcsolatban.

Mindenesetre Bozsik József után egy valaki - remélhetőleg - keretbe foglalja az elmúlt 58 esztendőt. Az első gól után eljöhet az utolsó.