Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Végtörlesztés: ezért sem szeret bennünket az EU

2012.01.06

Végtörlesztés: ezért sem szeret bennünket az EU

A vártnál sokkal magasabb is lehet a lakossági devizahitel-állomány csökkenése és így persze a bankok, illetve az adófizetők tehervállalása a végtörlesztések miatt – ami Magyarország nemzetközi elszigetelődésének egyik oka is.

 

A Magyar Bankszövetség vezetői a sikeres megállapodásról, a devizahitelesek problémájának tartós és mindenki számára elfogadható rendezéséről beszélnek, ugyanakkor a magyar bankok továbbra is deklarálják: a végtörlesztést mindenképpen törvénytelennek és erkölcstelennek tartják, azt semmilyen szinten nem fogadják el.


 

Külföldieket sarcolt a kormány

Talán kevesen tudják, de Magyarország és az Európai Unió egyes tagországainak (Németország, Olaszország, Ausztria) a viszonya is ezért romlott meg drasztikusan. Már a banki különadó kapcsán is voltak olyan észrevételek, hogy egy uniós tagállam más uniós tagállamoktól és annak polgáraitól szed be indokolatlan méretű adót. Hiszen a magyar piacon aktív külföldi bankok olasz, osztrák, német állampolgárok betéteit kezelik, vagy a tőzsdén jegyzett cégek ezen országok állampolgárainak, olykor konkrétan az államnak a kezében vannak, ha Magyarország kezelhetetlenül túladóztatja őket, akkor voltaképpen németeket, osztrákokat, olaszokat sarcol.

Ám a végtörlesztésnél talán még direktebb a pénzügyi transzfer, gazdag vagy legalábbis nem igazán segítségre szoruló magyar magánszemélyek gazdagodnak egy a piacitól eltérített árfolyam révén, a nyugati bankok, a részvényesek, az államok szenvednek el veszteségeket, ezt már végképp komoly aggodalommal nézik ezen országok politikusai.

Nagy roham volt a végén

A november végi – december eleji végtörlesztési igénybejelentésekhez képest december utolsó napjaiban tízszeres napi rohamot tapasztaltak a hazai bankárok. Hiába, a bejelentés még önmagában „nem kér enni”, vagyis semmilyen költsége nem merül fel annak, aki bejelenti, hogy végtörleszt. Aztán vagy sikerül összeszedni a szükséges pénzt, vagy legfeljebb január 31-ig mégsem tudja a bejelentő előteremteni a végtörlesztéshez szükséges forrást, vagy legalábbis azt az ígérvényt, ami ezt garantálná. Éppen ezért ma még nagyon bizonytalanok a számok, hiszen az előzetes becslésekben már akár 300 ezer igénybejelentőről, 900 milliárd forintnyi hitel visszafizetéséről, sőt 300 milliárd forintos banki veszteségről is lehetett olvasni.

Más kérdés, hogy ezek a számok, ezek a becslések egyelőre egymással sincsenek szinkronban. Banki forrásaink mindenesetre megerősítették: ők is úgy kalkulálnak, hogy a végén nagyon csúnya veszteségbe kényszerültek bele a végtörlesztés miatt. Átlagosnak mondható az a helyzet, hogy a banki különadó éves mértékéhez képest kétszeres-háromszoros mínusz alakult ki.

Az állam felturbózta

A külföldi tulajdonban álló magyar bankokkal szemben amolyan keresztes hadjáratot vívó magyar állam bizony az utolsó percig tett azért, hogy minél nagyobb legyen a végtörlesztési érdeklődés. Hogy aztán az érdeklődés valóban végtörlesztéssé válik-e, nagy kérdés, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz igazuk azoknak, akik alacsony, legfeljebb 10-15 százalékos végtörlesztési igénybevételt jósoltak, ma már jobb tippnek tűnik a 20 százalékos igénybevétel. Az intenzív, kormányzati finanszírozású tévéreklám-hadjárat, illetve a közszférában a mai napig lebegtetett (legfeljebb 7,5 millió forintos) tehermentes munkáltatói segítség miatt sokan gondolhatták úgy, hogy azzal nem veszíthetnek, ha elindítják a folyamatot. Más kérdés, hogy abból azért még botrány lehet, hogy végül vélhetően igen kevés kormányzati szervnél lesz forrás a végtörlesztők ilyetén megsegítésére, ahogyan az sem körvonalazódik, hogy valamilyen egységes megoldás készülne.



A legtöbb intézmény HR-osztályán sem tudnak még konkrétumokat, másutt széttárják a kezüket: „Mégis miből?” Ugyanakkor olyan szervről is hallottunk, ahol találnának forrást, még ha olykor csak nagyon alacsony összegűt is, a devizahitelesek megsegítésére. Az egyik több száz főt foglalkoztató állami szervnél komoly arccal közölték az egyik érdeklődő munkavállalóval, hogy talán majd négymillió forintot el tudnak különíteni a célra, ami legfeljebb egy, esetleg kettő hitelesen segíthet.

Nem egyértelmű az adójogi helyzet sem. Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Zrt. vezérigazgatója szerint ha a munkáltató 2011. december 30-án, vagy ezt követően utalt végtörlesztési juttatást – akár közvetlenül a munkavállaló folyószámlájára, akár a hitelező bank felé -, azt kockáztatja, hogy az adóhatóság a juttatást nettó bérkifizetésnek minősíti.

A bankoknak mindenesetre nemcsak a folyó évi 200-300 milliárd forintos veszteség fájhat, hanem az a mintegy 500 milliárd forintnyi elmaradt bevétel is, amely a most végtörlesztett hitelek mentén a jövőben keletkezett volna. Hiszen a végtörlesztéssel éppen a stabilan törlesztő ügyfeleit veszíti el a szektor, és a magyar bankok, illetve az adófizetők a leggazdagabbaknak kénytelenek segítséget adni. Az adófizetők csak annyiból, hogy mivel a végtörlesztési veszteség 30 százalékban leírható a banki különadóból, úgy a 300 milliárdos banki veszteség, 90 milliárd forinttal csökkenti az adóbevételeket.

Mire lehet ez jó?

A kormány pedig feltehetően arra gondol, hogy van egy hatalmi ág, hiszen nevezhetjük így is a bankvilágot, a pénzügyi szektort, amelyet még nem kontrollál. Márpedig Magyarországon belül ilyen hatalmi ágak már nem nagyon vannak, éppen az egyik utolsó függetlennek mondható intézményt, a jegybankot is éppen bedarálják. Vagyis, van egy külföldi szereplők által kontrollált bankszektor, ez a szektor rengeteg pénzt szed be a lakosságtól törlesztés címén, ami szűkíti a fogyasztást, a kormányzati adócsökkentések hatását. Vagyis ezt a világot mindenféle eszközzel gyengíteni kell, legyen az különadó vagy éppen végtörlesztés. Ráadásul még továbbra is rengeteg kezeletlen probléma van, ilyen az önkormányzati hitelek kérdése, amely ügyben szintén született már egy olyan levél (mint tudjuk Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester írta az Erste Bank vezérigazgatójának), amely vészjóslóan a várható további intézkedésekkel is riogat.

Az építkezést sokszor előzi meg rombolás. Lehet, hogy a jelenlegi bankrendszer szereplőinek gyengítése mögött olyan elképzelés is van, hogy majd hazai, akár az államhoz közvetlenül becsatornázott piaci szereplők hitelezhetnek a lakossági és a kkv-piacon. Ha azonban a nemzetközi kapcsolatrendszerünk ebben a nagy rombolásban és remélt építkezésben teljesen ellehetetlenül, annak mindenki vesztese lesz, nemcsak az üldözött bankok, de a magyar állam és a magyar adófizetők is. Sőt, ők csak igazán.